Nézzük meg, miket díszítettek a sárköziek hímzéssel!

Valószínűleg először a halotti vánkosok díszítésére kezdték használni. Ezeket barnára vagy sötétzöldre fakult gyapjú-, ún. szőrfonállal hímezték ki. Gránátalmákat vagy tulipánokat helyeztek egymás mellé. Három sorba hímezték a párnára a mintát. A többi tájon elterjedttel ellentétben, a Sárközben a két perem kapott nagyobb hangsúlyt. A virágok kitöltéséhez hamis laposöltéseket, kontúrozásukhoz láncöltést használtak. A minták közti tér kitöltéséhez láncöltéssel hímzett kacskairngókat használtak.

Az eljegyzéskor (elkendőzés, kézfogó) a vőlegény gyűrűt és csókpénzt adott választottjának. A menyasszony egy jegykendőt adott át a vőlegénynek, melyet ő maga szőtt és hímzett ki. Később a vőlegény kapott egy hímzett szalagot is, amelyet az esküvő napjáig hordott a mellére tűzve.

A jegykendő len- vagy kendervászonból készült. A hímzéshez selyem-, szőr- vagy gyapjúfonalat, esetleg pamutot használtak. A minták készítéséhez vagy egyszínű drapp fonalat használtak, vagy meghatározott szín-összeállításokat. Ez volt a gyakoribb. Három féle kombináció létezett: kék - sárga - vörös, kék - vörös - zöld, drapp - barna. A motívumokat sötét színnel keretezték.

A minták szabadrajzú, vaskos motívumok voltak, amelyek jól elkülöníthető csoportokat alkottak. Általában a kendő négy sarkában, az oldalak felezőiben és középen volt egy-egy csoport.

Az esküvő és az első gyermek születése közti időszakban tekerődző menyecskének hívták a fiatal nőket. A név ötletét a viseletük adta. A fejükön bíbort viseltek, ami finom, fehér vászonból készült. Ezt a vásznat szintén bíbornak nevezték. A fejdísz 1 - 1,5 m hosszú és 20 -30 cm széles volt. Egyik végét tűkkel a fejre erősítették, oldalt leeresztették, áll alatt elhúzták, majd kétszer, háromszor körülcsavarták, redősen körültekerték a fejen.

A bíbornak a két végét hímezték ki selyemmel vagy szőrpamuttal. Ez s Bíborvég hímzés. Extra elemként külön vászondarabot is hímezhettek ki ezüst vagy aranyszállal és a bíborhoz tűzhették.

A hímzések nehezek, tömöttek. A sárközi asszonyok szerettek díszíteni. :) Hogy minél jobban kitölthessék a teret, inkább mértani alakokat használtak, mint virágokat. A dús mintának gyakorlati oldala is volt. A könnyű szövet vége nehézzé vált, így nem lebegtette a szél.

Kék, vörös és zöld színeket használtak a minták kitöltésére. Arany és ezüst szálakkal is ékesítették a munkájukat. A kontúr fekete volt.

Egy kis ízelítő:

 Forrás: Andrásfalvy Bertalan - Németh Pálné: Sárközi hímzések régen és ma