Mint azt Sárköz történetéből megtudhatjuk a Duna szabályozásával ezen a tájon megszűntek a mocsarak és helyüket igen termékeny talaj foglalta el. Így Sárköz gazdag régióvá vált.

Ezt az öltözék is mutatta. A sárköziek szerettek divatozni és ruháikon megmutatni vagyonukat.

A nők és férfiak egyaránt öltözködtek. Volt férfiak között is olyan, aki akár napjában ötször átöltözött, de minimum cserélt valamit öltözékén.

A női viselet az 1870-es évektől kezdve az ország egyik legpompásabb viselete,  (Lehet ezért is szeretem annyira :-) ) és ma is megcsodálják.

Itt nem volt gond, ha lány születik a családba. Sőt! A lányok öltözékén keresztül mutogatták, hogy mennyire vagyonos a család.

Az öltözék nem csak a család vagyon helyzetét láttatta, de a lány illetve asszony családi állapotáról is tájékoztatta a kérők sorát.  

A fejdíszek alapján tudni lehetett, szabad-e még a préda. A lányok fejdíszei a következők voltak:

Párta: Az 1880-as évekig divatban lévő tülök pártát a 3 részes bársony váltotta föl. Az első világháború után a hajukat a homlok felett cukros vízzel megerősítve cakkosra, hullámosra bodorították ás bársonyszalaggal fogták le.

A lányok is hordhattak kendőt, de a hátul lévő csücsköt nem kötötték le, úgy mint az asszonyok.

Aztán a lány megkapta a menyasszonyi mirtuszkoszorút.

Az első gyermek megszületéséig kontypántlikával borított főkötőt hordtak, amit bíborral tekertek be.  Majd a gyermek megszületése után letették a bíbort.

A szoknyából a viselője korára lehetett következtetni. Legszínesebben a fiatalok öltözködtek. A divatszín a piros volt, ami 40 éves kor körül elmaradt, helyette a sötétzöld, barna és bordó lett az uralkodó. Ahogy az asszony idősödött, úgy hagyta el a színeket és a díszeket, lett a ruhája egyre sötétebb.

A szoknyák selyemből és bársonyból készültek és igen díszesek voltak. A szoknyák anyagát Lyonból, Bécsből hozatták, a díszeket pedig Saint-Étienne-ből. A lányok egy évben legalább hat alkalommal kaptak új ruhát.

A díszes felső szoknyát hangsúlyozta az alá vett 4-8 keményített rokolya is. Ez biztosított a sárközi lányok, asszonyok ringó járását (“riszálom így is, úgy is” :-), és kerekségét. Minél kerekebb volt a faruk, annál büszkébben ringatták.

A szoknyák elé kötényt kötöttek. Blúzuk a röpike. Vállukat kendő borította, ami gyári selyemből vagy gyapjúfonalból készült. Csak Sárközre jellemző ezen kendők rétegzése. Egyszerre 3-4 kendőt is magukra terítettek. Télen ködmönt húztak.

Nyakukat gyönggyel díszítették. Lábokra bütykös harisnyát és papucsot húztak.

Elengedhetetlen ruhadarabja volt a sárközi nőknek a szoknya és kötény elé kötött, vagy a karra terített multifunkcionális szőttes abrosz. Használták teherhordásra, esőben pedig köpenyként védte viselőjét az eső elől. Na és vajon még mire volt jó?

Kommentben várjuk az ötleteket! Lássuk, vagyunk-e olyan kreatívak, mint ősanyáink! Mi tudunk még egy tutit, eltaláljátok? Egy hét múlva lerántjuk a leplet, vagy az abroszt?

És néhány darab a saját gyűjteményből: