A történet tehát folytatódik. Hősnőnk hazatérhetett karján kislányával. Egy hétre rá pedig a másik hősnőnk a kisfiával. Pár hét “csak egymáséi” hangulat következett mindkettőjüknél, a kreatív munka az élet más területein bontakozott ki. De mindketten hamar az idő zsonglőrjei lettek, és a hobbijukra is maradt idő. Eljött a nyár, az esküvők és a nincs egy göncöm sem, amit felvegyek ideje. Ez náluk is pont így zajlott. Viszont volt egy különbség, a szekrényeik gönc helyett anyagokat rejtettek. Nosza, ugorjunk neki. Szokták mondani, próba szerencse és azt is, aki mer, az nyer.

Nekik is kijutott az évben az esküvőkből, szükség volt hát szép ruhára. Úgy döntöttek megpróbálják. Zakatolt a varrógép, csattogott az olló (és a fogaskerekek odabent, hogy is kéne megvalósítani az álmot). Kész lett a ruha. Jöhetett a hímzés. Összejöttek hát nyaralni egymásnál. Éjjelente a kicsik első felsírásáig együtt bujtatták a tűt föl-le. Ki jobbról balra, ki balról jobbra haladva. Utolsó éjjel kicsit belehúztak és szombat hajnali négykor készen állt a nagy mű.

Ui.: A menyasszony engedélyezte a fehér ruhát. Köszönet érte :)