Két lábbal a talajon

Figyeljetek Hölgyek, én szólok hozzátok, szegény talpatok!

Én cipellek titeket nap mint nap, kérlek áldozzatok rám némi figyelmet, időt és energiát!

Kicsi vagyok, és mennyi mindent el kell bírjak. Saját testsúly és amit még magatokra pakoltok. Nem könnyű néha, de nem panaszkodom. De ha sokáig csak terhet kapok és semmi kényeztetést, elfáradok. Ha lelkem lenne, kiégnék. Nektek is jól esik egy kis kényeztetés, nem? Ezzel én is így vagyok. Jól is esik néha egy kis masszázs, de ami még fontosabb lenne számomra, hogy naponta mozgassatok meg, erősítsetek. Nem akarok elgyengülni! Segítség!!! Edzésre fel!

És légyszi, tanuljatok meg helyesen állni rajtam! Most figyeljetek, elmondom hogyan!

Az izmaim stabilizáló hatása akkor a legjobb, ha párhuzamosan előrefelé tartjátok két felemet és a belső éleim között kb. 3 ujjnyi távolságot tartotok. Ha ez megvan, osszátok el rajtam egyenletesen a súlyt. Ehhez a következőt ajánlom:

Próbáljátok ki a mérlegjátékot!

1. Ha megvan a helyes tartás, helyezzétek az egyik talp fölé a súlyt, majd át a másikra. Párszor váltogassátok. Érzitek, hogy mikor melyik talp mennyi terhelést kap? Ha igen, akkor középpen álljatok meg, hogy mindkét talpon egyforma súlyt érezzetek.
2. Most pedig a mérleghinta előre-hátra: kicsit előre dölve testsúly a lábujjakra, majd hátrafelé dölve a sarokra. Érzitek a különbséget? Akkor most keressétek meg a helyes terhelést középpen, az alátámasztási pontok a következők:

           az első és az ötödik lábközépcsont lábujjak felé eső vége

           sarokcsont gumója

A talpalap megvan, következőre fokozzuk, jönnek az ívek!

Egy kis száraz elmélet, hogy mit miért, mire figyelve, hogyan.

Mindennek az alapja a medence állása (na nem a meleg vizesé a strandon).

A medencén áthaladva a test súlyát a csípőízületek osztják el egyenletesen a két lábunkra. Így ha a medencénk nem a megfelelő helyzetben van, nem egyenletes a terhelés lefelé. Ennek következtében többek között  jön a jó kis kopás. És ha ez még nem lenne elég, a káros hatás fölfelé, a gerinc felé is érvényesül. Megváltoznak a gerinc élettani görbületei. Itt is jelentkezhet kopás, meszesedés.

Most már tudjuk, mi az alap, de vegyünk sorra mindent lentről, fölfelé.

Következő alkalommal két talppal járunk majd a talajon!

Néha feltévedek a http://www.pafi.hu oldalra. Ennél a ruhánál is pont így történt.

De kezdem az elején a sztorit.

Egy nap kigondoltam, nekem is kéne egy infinity ruha (aztán nem az lett belőle, de erről majd később). Nyakamba vettem hát a várost, és elindultam anyagot vadászni.

Meg is leltem, amire vágytam. De ahogy ez nálam lenni szokott, ha arra járok, nem állok meg egynél. Találtam egy csodás kék anyagot, több sem kellett, vettem abból is. Volt is ötletem, mi lesz belőle.

De pár nappal később bekukkantottam a feljebb említett oldalra, és egy pályázatra bukkantam. Ruhát kellett tervezni és elkészíteni. Nem volt kitétel a szakirányú végzettség, így belevágtam. Egy feltétel volt, kék legyen a domináns szín. Nem csak kéket használtam, mivel ehhez a kékhez nem találtam még más árnyalatot, így az alap ruha fehér lett. De gondoltam, annyira szép a kék színe, azért megpróbálkozom vele.

A ruha kész lett. Modellek rábeszélve a fotózásra. Fotózás megtörtént. Fotók beküldve.

Vártunk.

A pályázaton nem értünk el helyezést, de a lelkesedésünk nem fogyott. Nekünk tetszik a ruha.

És nektek?

Egykoron, mikor lemásztunk a fáról és a két lábon járó életmódot választottuk nagy szabadságot nyertünk: lett két kezünk. De mint mindennek, ennek is ára van. Az életszínvonalunk javulhatott, de az egészségünkre (gerinc, ízületek) káros hatással volt. A gerincre, medencére és alsó végtagokra ható erők fokozódtak. Úgy lettünk megalkotva, hogy helyes testtartás esetén az erők egyensúlyban vannak, megbírkózunk a teherrel és nem károsodik a rendszer.

De nézzünk csak bele a tükörbe! Most ne a frizuránkra és a sminkünkre koncentráljunk, tekintsünk lejebb (nem, nem a dekoltázs, de arrafelé már figyelhetünk).  Hogy is tarjuk magunkat helyesen? És ha ezt már tudjuk, ellenőrizzük, mi így teszünk-e.

Hogy tekintsünk magunkra?

Képzeljünk el egy függőleges egyenest, ami oldalt állva egy elülső és egy hátulsó félre osztja a testünket. Ez a vonal a fejünk búbjától, a fejtetőtől ered. Áthalad a fülön. Nyaki csigolyáink közül a kettestől az ötösig, majd következik a váll, majd a kettestől az ötösig az ágyéki csigolyák. A combfej középpontja mögött, a térdízület középpontja és a térdkalács között, a külboka előtt halad, így érve el a talajt.

Ilyen a tartásunk? Mert akkor nekünk szuper, igyekezzünk, hogy így is maradjon. Ha nem, akkor jöhet a “szépítkezés”.

Az első a helyes testtartás. A Tiéd melyikre hasonlít leginkább?

A kép forrása (ahol más szemszögből is szemügyre veheted tartásodat): http://edosszie.hu/a-helytelen-testtartas-lelki-okai/

A történet tehát folytatódik. Hősnőnk hazatérhetett karján kislányával. Egy hétre rá pedig a másik hősnőnk a kisfiával. Pár hét “csak egymáséi” hangulat következett mindkettőjüknél, a kreatív munka az élet más területein bontakozott ki. De mindketten hamar az idő zsonglőrjei lettek, és a hobbijukra is maradt idő. Eljött a nyár, az esküvők és a nincs egy göncöm sem, amit felvegyek ideje. Ez náluk is pont így zajlott. Viszont volt egy különbség, a szekrényeik gönc helyett anyagokat rejtettek. Nosza, ugorjunk neki. Szokták mondani, próba szerencse és azt is, aki mer, az nyer.

Nekik is kijutott az évben az esküvőkből, szükség volt hát szép ruhára. Úgy döntöttek megpróbálják. Zakatolt a varrógép, csattogott az olló (és a fogaskerekek odabent, hogy is kéne megvalósítani az álmot). Kész lett a ruha. Jöhetett a hímzés. Összejöttek hát nyaralni egymásnál. Éjjelente a kicsik első felsírásáig együtt bujtatták a tűt föl-le. Ki jobbról balra, ki balról jobbra haladva. Utolsó éjjel kicsit belehúztak és szombat hajnali négykor készen állt a nagy mű.

Ui.: A menyasszony engedélyezte a fehér ruhát. Köszönet érte :)

Egyszer volt, hol nem volt innét hegyen, innét réten. Történt egy szép téli napon, hogy hősnőnk pár napnyi szobafogságot nyert. Így rengeteg szabadideje keletkezett.

Azon gondolkozott, mihez is kezdhetne ennyi idővel. Előkapta hát a régóta a fiók mélyén porosodó hímzőrámát és egy kihímzésre váró terítőt.

Kihímezte, gyorsan ment. Nem volt túl sok minta a terítőn. Nézegette, forgatgatta, hamar rájött, hogy nem tud szép sarkakat készíteni, mert annak megtanulása ezidáig kimaradt.

-Így aztán dolgozgathatok. Lesz egy rakás félbe hagyott munkám, és amúgy is, hová tegyek ennyi terítőt. Majd ha vége a fogságnak, megtanulom a sarkazást és befejezem. De ki tudja, mikor lesz az a varázslatos pillanat, hogy kicsi lánykám kibújik, és hazatérhetek. Addig is kéne valamit csinálni. Tudom már!

Hirtelen ötletek rohanták meg hősnőnk fejét. Csak úgy sorjáztak, pihenőt nem nagyon hagytak. Az első az volt, hogy van otthon a szekrényben egy furcsa szabású szoknya. Egy téglalap, közepén egy lyukkal (ez a derékrész). Viszont tiszta fehér, amin jól mutathat a terítőkön gyakorolt sárközi színes hímzés. Ugrás a telefonért. Estére keressék elő a szoknyát és hozzák, munka van!

Így indult az az ötlet, hogy nem a terítőkupacot növelje, hanem a ruháit díszítse.

A fogság végül 3 hétig tartott. Ez épp elég idő volt a szoknya kihímzésére. Mire haza került, addigra kész is volt az “új” ruha. Jól jött, mert egy darabig nadrágot nem tudott hordani :-)

Sziasztok!

Nyúlné Terpó Edit vagyok.

Az alkotás, kreatív munka, önkifejezés mindig is vonzott. Rajzolás, festés, hímzés, gyöngyfűzés, batikolás, nemezelés, csipkeverés… Sok mindent kipróbáltam. Volt néptánc, hastánc, kontakt tánc, sőt még táncterápia is. Zongorázni is tanultam. A sok kicsi tanulás után, végül úgy döntöttem, a népművészetben mélyülök el.

Az ősi motívumok között megtaláltam azokat, amiket minden területen szerettem használni. Ősanyáink hihetetlenül kreatívak és rafináltak voltak (nem csak az alkotásokban, de erről majd később… ;) ).

Főiskola után hazaköltöztem a Tolnai Sárközbe. Ekkor csipkeverést tanultam. Imádom. Gyönyörű minták alapján egy tekercs fonalból finom, légies alkotások születhetnek. Az egyetlen apró gond vele, hogy rengeteg gombostű kell hozzá, amit azóta megszületett kisfiam előszeretettel kóstolgatna, így  váltani kényszerültem.

Mesterem, Hammerné Görög Éva megmutatott egy halványkék stólát királykék hímzéssel. Szerelem volt első látásra! :) Azóta foglalkozom a főkötő hímzéssel. Jelenleg is azt tanulom.

Közben nővérem elkezdett ruhákat varrni. Ez pont kapóra jött, hiszen így valami olyat alkothatok, amit a mindennapokban is használni lehet.

Így kapcsolódtam be nővérem munkájába, álmába… Így indult a ReceRuca!

Sziasztok!

Boross Zoltánné Terpó Ágnes vagyok. Röviden Ági.

Tolna megyében nőttem fel. Nagymamámtól tanultam a hagyományok tiszteletét, ápolását. Két sárközi tánccsoportban is táncoltam. Mindig vonzott a tájegység öltözete.

Életem úgy folytatódott, hogy a faluból elkerültem főiskolára, így a régi módján már nem tudtam ápolni a hagyományokat. Abbahagytam a sárközi táncokat. De a ruhagyűjteményem még mindig a szekrényben van. Időnként előveszem, beöltözök, kiporolom őket. (Mert nem csak én, de a molyok is rajonganak értük).

Óh, ha ezek a ruhák beszélni tudnának… Rengeteg mesélni valójuk gyűlt össze a sok-sok év alatt. Van, amelyik már több mint 100 éves.

Sokáig gondolkodtam rajta, elkerülve Budapestre, hogy tudnám a régi idillt kicsit visszacsempészni az életembe. A népviseleti ruhák gyönyörűek, de nem a hétköznapokba valóak. Már csak azért sem, mert megbecsült, ritka kincseim. Nem tenne jót nekik minden nap a városi forgatag.

Aztán egyre több kalocsai mintás hímzett ruhával találtam szemben magam. De vajon miért csak azok a minták? Más hagyományos hímzésvilág is van az országban. Testvérem ekkor már rég megismerkedett a sárközi színes hímzéssel. Engem is okítgatott. Ráérős időmben elkezdtem kihímezni a ruháimat. Annyira megtetszett, hogy ötvöztem a varrással. Mért ne lehetnének olyan ruháim, amiket én tervezek meg a legapróbb részletekig?

Így jutottam el idáig, hogy most Nektek is, Kedves Olvasóim bemutatnám Sárköz hagyományait a hordható divattal ötvözve.

Lesz szó divatról, ruhákról, hagyományokról. Nőiségről, öltözködésről.

A ruha teszi az embert, de Te vagy, aki ezt a ruhát viseled! Használd ki, és járj benne úgy, mint egy királynő vagy egy dáma, vagy ahogy csak szeretnéd. Gyógytornászként, hastáncosként, nőként és kétgyermekes anyukaként, feleségként osztom meg azokat a tippeket, amik szerintem hozzájárulnak ahhoz, hogy a ruhákban jól is érezd magad. Te lehess a királynőd. Mert “minden kislány királylánynak születik”!

És az első tipp egy remek könyv az alapokról: Boldizsár Ildikó - Szegedi Katalin: Királylány születik